Egyik kedvenc filmem a Büszkeség és balítélet. Ez a romantikus történet visszarepít a régi angol vidéki életbe, amikor még a kisasszonyok nem mehettek kísérő nélkül szórakozni. Ez persze nem csak ott és akkor volt előírás, a 20. század azonban gyökeres változásokat hozott e téren is. De akkor most végül is miről van szó? Visszatérünk a letűnt korok szokásaihoz, és ismét kötelező a kísérő?
„Szülőiskola”?
Sehol nem tanítják meg, hogy egy szülőnek mit kell és mit lehet tenni, milyen jogai és milyen kötelezettségei vannak. Nincs „szülő képző” iskola, óra vagy tantárgy (legalábbis széles körben nincs elterjedve, ha mégis lenne valahol). Pedig, ha jobban belegondolunk, ez egy olyan terület, ami mindenkit érint. Igen, mindenkit! Hiszen, ha valaki nem is lehet szülő, gyerek mindenki volt, és így akarva-akaratlanul is szembe találkozott azzal, hogy mit tehet és mit nem tehet meg egy szülő.
Törvény a családok belügyeiről?
Szülőnek és gyereknek lenni olyan fontos részei az életnek, hogy a jog is rendelkezik róla. Létezik egy törvény, melynek az a címe, hogy „a családok védelméről”. Nem is csak egy valahol megbúvó kis jogszabályról van szó, hiszen ez egy sarkalatos törvény. Hogy ez mit is jelent?
Azt jelenti, hogy kiemelt fontosságot tulajdonítanak neki, így magasabb szavazati aránnyal kellett elfogadni, és csak így lehet módosítani is.
Szóval, ez a fontos jogszabály felsorolja a szülők kötelezettségeit és jogait. Szerepel itt például, hogy
- szülőként a gyermek emberi méltóságát tiszteletben kell tartani,
- a gyerekkel együtt kell működni,
- a gyereket az őt érintő kérdésekről tájékoztatni kell, és a véleményét is figyelembe kell venni.
De nem csak a szülőket regulázza a jogszabály. A törvény rendelkezéseket tartalmaz arról is, hogy mik a gyerek jogai és kötelezettségei. Így például a gyerek joga, hogy
- segítséget kapjon,
- családban nevelkedjen.
Ugyanakkor kötelezettsége is van, mint például, hogy
- a képességei szerint tanuljon,
- tartózkodjon az egészségét károsító életmódtól,
- de a szülővel való együttműködést sem hagyták ki a törvényből.
Kísérő, ha bulizni megy a gyerek?
Ez a bizonyos családvédelmi törvény előírja azt is, hogy a kiskorú gyerek szülője köteles
„gyermeke felügyeletéről külön jogszabályban foglaltak szerint gondoskodni, amikor a gyermek éjszaka közterületen, szórakozóhelyen tartózkodik.”
Ki számít kiskorúnak?
Kiskorú az, aki a 18. életévét még nem töltötte be. Kivétel ez alól az a kiskorú, aki házasságot kötött, mert a házasságkötéssel a kiskorú nagykorúvá válik.
Hogyan is kellene ezt csinálni? Ki lehet(ne) kísérő?
Hát, gondoltam utánanézek, hogy végül is mit gondolt erről a jogalkotó, vagyis mit mond az a bizonyos külön jogszabály.
Sajnos hiába kerestem, nem találtam semmilyen külön jogszabályt, ami arról szólna, hogy pontosan mettől meddig és milyen módon köteles a szülő a kiskorú gyerek felügyeletéről gondoskodni.
(Ha valaki ráakadna, örülnék, ha megosztaná velem, velünk is. Hiszen senki sem tévedhetetlen, így az is benne van a pakliban, hogy én siklottam át felette.) Persze nyilván a legtöbb szülőnek így is természetes, hogy a gyerek ne menjen egyedül az éjszakába, de ha már törvényben is elő van írva, nem ártana tudni a részletes kívánalmakat sem.
Maga az elgondolás érthető, hiszen a gyerekek egyre fiatalabb korban egyre nagyobb önállóságot szeretnének, miközben a világ, főként az éjszakai, egyre több veszéllyel „fenyeget”. A gyermekeinket védelem illeti meg. De, ha már szabályozunk egy kérdést, azt nem ártana teljeskörűen, valóban használható módon megtenni. Mindezt úgy, hogy könnyen és gyorsan meg is találják a legilletékesebbek: a szülők.
Addig is azonban jó, ha minden szülő tisztában van vele, hogy nem engedheti a kiskorú gyerekét felügyelet nélkül az éjszakába. Ezt ma már nem csak a józan ész kívánja meg, de törvény is előírja.
A cikk szerzője: Dr. Kocsis Ildikó, ügyvéd, vitarendezési szakjogász
