A koronavírus járvány nem csupán az újabb vírus variánsok felbukkanásával tűnik egyre inkább egy előre megjósolhatatlan „szerencsejátéknak”. A Kormány legutóbbi munkáltatókra hárított koronavírus elleni védőoltás kötelező tételével kapcsolatos rendelete is inkább tűnik egyfajta orosz rulettnek, mint kiforrott, szakmailag is megfelelően előkészített jogszabályi rendelkezésnek. Miért érezhetik mind a munkáltatók, mind a munkavállalók, hogy egy állami orosz rulett játékosai?

A kötelező védőoltások „normál” szabályozása

Korábban már egy cikket szenteltem annak a témának, hogy előírhat-e a munkáltató kötelező védőoltást. Akkor, 2020 tavaszán még fel sem merült, hogy egyszer napvilágot lát majd egy olyan veszélyhelyzeti Kormány rendelet, ami szembe megy a kötelező védőoltások jól megszokott és ismert szabályozásával. De mi is az a bizonyos „békeidőben” született szabályozás?

Az egészségügyről szóló törvény kimondja, hogy „A miniszter rendeletben határozza meg azokat a fertőző betegségeket, amelyek esetében

  1. a) életkorhoz kötötten,
  2. b) megbetegedési veszély esetén, illetőleg
  3. c) külföldre történő kiutazás esetén a kiutazó költségén

kötelező védőoltás elrendelésének van helye.”

A kötelező védőoltások részletszabályait (itt most nem a veszélyhelyzeti szabályozásról van szó) a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet tartalmazza.

A miniszteri rendelet pontosan felsorolja, hogy melyek a kötelező védőoltások, ám a koronavírus elleni védőoltást továbbra sem sorolja be a kötelező védőoltások körébe.

A koronavírus elleni védőoltás a munkáltatók orosz rulettje?

Az egészségügyről szóló törvény úgy rendelkezik, hogy

„A miniszter egyes munkakörökben való foglalkoztatás feltételeként a munkáltató költségére védőoltási kötelezettséget írhat elő.”

A védőoltásokkal kapcsolatos miniszteri rendelet – még mindig nem a veszélyhelyzeti Kormány rendeletről beszélünk – kimondja, hogy „A munkakörökhöz kapcsolódó javasolt védőoltások rendjét az országos tisztifőorvos által évente kiadott VML tartalmazza.”

Ez a bizonyos VML (Védőoltási Módszertani Levél), vagyis a Nemzeti Népegészségügyi Központ módszertani levele a 2021. évi védőoltásokról a következőt tartalmazza:

„A járványügyi helyzet változásával és az egyre szélesebb körben hozzáférhető oltóanyagok mennyiségével párhuzamosan a COVID-19 elleni vakcinák alkalmazási szabályai módosulnak. Ennek megfelelően jelen Védőoltási Módszertani Levél nem tartalmaz a COVID-19 elleni védőoltásokkal kapcsolatos rendelkezéseket, az aktuális iránymutatást az országos tisztifőorvosi körlevelek és egyéb iránymutatások tartalmazzák.”

Vagyis a Kormány veszélyhelyzeti rendelkezése elvárja a munkáltatóktól, hogy olyan védőoltással kapcsolatos szabályozást hozzanak meg, melyet egyébként még a nap mint nap ezzel a területtel foglalkozó szakemberek sem tudnak egy éves iránymutatásban meghatározni? Illetve még csak kísérletet sem tesznek rá, hiszen a helyzet olyan változó, hogy szakmai álláspontot leírni felérne egy orosz rulettel?

De ne rohanjunk ennyire előre, menjünk csak szép sorban.

A Kormány feladata veszélyhelyzetben

Lassan már megszokhatjuk, hogy a veszélyhelyzet a normál állapot? De mire is szólna a veszélyhelyzet?

Veszélyhelyzet esetén lényeges lehet, hogy gyorsan születhessenek mindannyiunk védelmében olyan rendelkezések, melyek célja a veszélyhelyzet mielőbbi elhárítása, a védekezés megszervezése. Beláthatjuk, hogy például árvíz esetén (ami szintén alapot adhat egy veszélyhelyzet kihirdetésére) nem igazán célszerű hosszasan tanácskozni a szükséges árvízvédelmi intézkedésekről. Ekkor a kulcs a gyors, összehangolt, szervezett és hatékony védekezés és kárelhárítás. De ez nem csak árvíz idején van így. Ez igaz (kell, hogy legyen) minden veszélyhelyzetre.

Veszélyhelyzetben a működés, az irányítás megváltozik, hiszen gyorsan és hatékonyan kell a legjobb döntéseket meghozni, hogy a veszélyhelyzetet elhárítsák. Ez pedig a Kormány feladata. Legalábbis Magyarország Alaptörvénye alapján.

Veszélyhelyzet idején a Kormány rendkívüli intézkedéseket vezethet be.

„A Kormány a veszélyhelyzetben rendeletet alkothat, amellyel – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat.” – mondja ki Magyarország Alaptörvénye.

Az ilyen speciális helyzetben született Kormány rendelet alapból rövid életű. A veszélyhelyzet megszűnésével a Kormány rendelete is hatályát veszti, az tovább nem alkalmazható.

„Áthárítható” a Kormány döntési jogköre a munkáltatókra?

Igen, tudom én is, hogy a jogkört nem áthárítjuk, hanem átadjuk. Alapesetben. Ám a mostani, a munkahelyek koronavírus elleni védelméről szóló 598/2021. (X. 28.) Korm. rendelet láttán inkább az az érzésem, hogy itt a munkáltatókra hárítanak egy olyan döntést, amit nem nekik kellene egyedül meghozniuk. Hiszen nem ők azok, akik minden szükséges információ birtokában vannak.

Ráadásul olyan alapjogot érint a koronavírus elleni védőoltás kötelezővé tétele, aminek jogszerűségét még a legfőbb alkotmányjogászaink és alkotmánybíráink is csak hosszas vita, mérleges és jogszabályok, jogelvek beható vizsgálata után tudnak eldönteni. Mit tehet hát ilyen esetben egy „mezei” munkáltató? Melyik ujjába harapjon? Hogy hozzon meg egy olyan döntést, amit alapból nem neki kellene? Vagy legalábbis sokkal pontosabb iránymutatást kellene kapnia jogszabályi szinten.

A koronavírus elleni védőoltás kérdései nem egyszerűek. Sokan ebben látják a vírus elleni megoldást, sokan pont az ellenkezőjét gondolják. A védőoltások kaptak már hideget és meleget egyaránt. Nem tisztem és nem is tudom megmondani, hogy mi a helyes álláspont. Nem vagyok sem orvos, sem virológus, sem egészségügyben jártas szakember. Mint ahogy a legtöbb jogász sem az. És bár a kötelező vagy sokakat érintő szabályozások jogszabályokban találhatók, nem minden esetben a jogászok „agyszüleményei”.

A szakmai kérdéseket a jogszabályalkotás során sem jogászok döntik el. Szakemberek segítségével születnek meg a szabályok, melyeket minden esetben megfelelően kell(ene) integrálni a meglévő jogi normák rendszerébe, hiszen a cél az egyértelmű, hatékony, segítő szabályozás kell, hogy legyen. Nem pedig a felelősség vagy döntés áthárítása másra. Ez ugyanis csak látszatmegoldáshoz vezethet, miközben a helyzetet nem oldja meg, sőt…

Kérdőjelek a koronavírus elleni védőoltás szabályozásával kapcsolatban

Az 598/2021. (X. 28.) Korm. rendelet sok hibában szenved. Ezeket nem ecsetelném részletesen, hiszen jónéhány cikk megjelent már a részletekről. Több jogász kolléga felhívta már a figyelmet a hiányos, zavaros szabályozásra, a kérdőjelekre.

  • Ilyen kérdőjel például, hogy kire is vonatkozik a szabályozás? Ki minősül foglalkozatottnak?
  • Mikor teheti a munkáltató kötelezővé a védőoltást?
  • Mi a helyzet azokkal a munkavállalókkal, akik már átestek a betegségen, és például jogosultak védettségi igazolványra? Milyen alapon kötelezhetők ők is a koronavírus elleni védőoltásra?
  • Mi a pontos jogi helyzet, ha valaki a munkáltató kötelezése ellenére nem oltatja be magát? Mit takarna pontosan a „felmondás azonnali hatállyal”? Mi a teendő, ha a munkáltató nem akar felmondani, hiszen ez a kormányrendelet alapján számára egy lehetőség és nem kötelezettség? Mit tehet, hát az „ellenszegülő” munkavállalóval?
  • Mi történik, ha utólag kiderül, hogy nem volt indokolt a koronavírus elleni védőoltás kötelezővé tétele a munkáltató részéről?
  • Mi történik, ha egy munkavállaló a koronavírus fertőzés miatt utóbb a munkáltatót vonná felelősségre, mert nem tette kötelezővé a védőoltást? Egyáltalán minden kétséget kizáróan bizonyítható lenne-e, hogy a munkavállaló hol kapta el a betegséget?
  • Mi történik, ha a munkavállalónak a munkáltató által kötelezővé tett védőoltásra visszavezethetően lesz egészségügyi problémája? Egyáltalán megállapítható, bizonyítható lenne? Hogyan értékelje a munkáltató ezt a kockázatot?

A kérdéseket, melyekre a szabályozás nem ad egyértelmű és megnyugtató válaszokat, még tovább is folytathatnánk, sajnos.

Amire azonban én szerettem volna felhívni a figyelmet az az, hogy vannak olyan Kormány feladatok, melyeket nem lehet egyszerűen „továbbpasszolni” sem a munkáltatókra, sem a munkavállalókra.

Sajnos ismét aktuális a korábbi mondásom: a jogalkotás nem szerencsejáték kell, hogy legyen, ami vagy bejön vagy nem.

A cikk szerzője: Dr. Kocsis Ildikó, ügyvéd

-----------------------

A fent megjelent cikk a teljesség igénye nélkül, figyelemfelhívó célzattal készült, mely nem minősül jogi tanácsadásnak. Javasoljuk, hogy mindig vedd figyelembe a cikk megjelenésének időpontját is, mert előfordulhat, hogy a jogszabályok változása miatt a benne lévő információk később már nem aktuálisak!

Kövess bennünket:


ÉRTHETŐ JOG Hírlevél

Mindenkinek vannak jogai!

Könnyen és azonnal érthető hírek, magyarázatok a jog világából.

Hírleveleink összeállításánál különös figyelmet szentelünk az érthetőségnek.

Nálunk nincsenek

  • soha véget nem érő körmondatok,
  • latin kifejezések
  • érthetetlen szakszavak.

Ismerd meg Te is a jogaidat! Jogod van hozzá!

Kérd ingyenes ÉRTHETŐ JOG Hírlevelünket!

Név:
E-mail cím:
Elolvastam és elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

ÉRTHETŐ JOG – A jogról könnyedén
www.erthetojog.hu
Hasznos tippek, tanácsok az ÉRTHETŐ JOG Facebook oldalán.