Futótűzként terjed a Facebookon a vegyél hazait kezdeményezés. De mikor lesz valami igazán magyar? Mikor mondhatjuk egy élelmiszerre, hogy magyar termék, hazai termék, illetve hazai feldolgozású termék? Biztos minden magyar, ami annak látszik?

Minden magyar, ami annak látszik?

A mai globalizált világban a termékek is egyre inkább „nemzetközivé” válnak. Nem ritka, hogy a fokhagyma a magyar földek helyett Kínából érkezik, a szőlő olasz hegyoldalban, a barack spanyol vidék levegőjén érett, a tejet adó tehenek szlovák legelőkön falatoztak. De nem csupán a zöldség, gyümölcs és egyéb alapélelmiszerek érkezhetnek más országokból, a feldolgozott élelmiszerek alapanyagai sem feltétlenül magyar származásúak.

Nem csoda hát, ha jogszabályban fektették le azokat a feltételeket, hogy mikor nevezhető egy élelmiszer valóban magyar terméknek.

Egy rendelet pontosan meghatározza, hogy az élelmiszerek esetén mikor állíthatják a vállalkozások, hogy a termék magyar vagy hazai.

A rendelet meghatározza az élelmiszerek jelölésén, megjelenítésén vagy reklámozása során a felhasználó figyelmének felhívása érdekében kiemelten használt megkülönböztető információk feltüntetésének feltételeit. Ezek a jelölések minden esetben önkéntesek, a vállalkozás dönthet arról, hogy kívánja-e használni, vagy sem. Amennyiben a használat mellett dönt, abban az esetben meg kell felelnie a rendeletben foglalt feltételeknek.

Ritkaságszámba megy, hogy a rendelet 2012-es megjelenése óta változatlan. Úgy tűnik tehát, hogy ezúttal sikerült megfelelően meghatározni, hogy mit tekintsünk magyarnak, és mit hazainak.

A hazai termék nem teljes egészében magyar

Mint a mesében, három a magyar igazság. A szóban forgó rendelet három csoportot különböztet meg a hazainak nevezhető termékek esetén.

A 3 csoport a következő:

  • magyar termék,

  • hazai termék,

  • hazai feldolgozású termék.

Bár kétségtelen tény, hogy a 3 csoport esetén van hasonlóság, hiszen minden esetben szükséges valamilyen magyar kötődés, a kategóriák termékei közt lényeges különbség lehet.

Mi a magyar termék?

A magyar származásra történő utalás a forgalomba hozott alaptermék jelölésén, megjelenítésén vagy reklámozása során akkor tüntethető fel, ha

  • növényi alaptermék esetén a termesztés, betakarítás, begyűjtés, tisztítás és kezelés, valamint az előrecsomagolás Magyarországon történt;
  • állati eredetű alaptermék esetén az állat születése, keltetése, felnevelése, vadon élő állat elejtése, halak kifogása, illetve a méz, tej és tojástermelés esetén, az állat termelésbe állítása, valamint az előrecsomagolás Magyarországon történt;
  • élelmiszer esetén a felhasznált növényi és állati eredetű alaptermék is megfelel a fenti feltételeknek.

A feldolgozás során feltétel, hogy az összetevők magyar származása mellett valamennyi eljárást is Magyarországon kell elvégezni. Ide tartozik a szétválasztás, részekre osztás, vágás, szeletelés, kicsontozás, darálás, nyúzás, őrlés, tisztítás, darabolás, kifejtés, törés, hűtés, fagyasztás, mélyfagyasztás, kiolvasztás és a csomagolás is.

Az összetevők esetén a magyar származás alól kivételt képezhetnek bizonyos fűszerek, amelyeket nem termesztenek itthon, illetve a só, az adalékanyagok, az enzimek, az aromák, amelyeket nem állítanak elő hazánkban.

Mikor mondhatjuk, hogy hazai termék?

A megkívánt feltételek már kevésbé szigorúak a hazai termék esetén. Ez az áru is itthoni, de már kevésbé magyar. Magyarországon feldolgozott, de már meghatározott mértékig külföldi eredetű összetevőt is tartalmazhat.

A hazai termék megjelölés feltétele, hogy

  • az előállításához használt összetevők több mint 50%-a legyen magyar termék,
  • a feldolgozás minden lépése Magyarországon történjen.

Mikor számít egy termék hazai feldolgozásúnak?

A magyar termék és a hazai termék után már sejthetjük, hogy a hazai feldolgozású termék még kevésbé lesz valójában magyar.

A hazai feldolgozású termék Magyarországon feldolgozott, de import eredetű összetevőket tartalmaz. A feltétele, hogy a feldolgozás minden meghatározó eljárása Magyarországon történjen.

Nem tartozik a meghatározó folyamatokhoz például a válogatás, az osztályozás, a szétválasztás, a csomagolás és a jelölés. Ezek külföldön is megvalósulhatnak, ettől még a termék nevezhető hazai feldolgozásúnak.

Mi a biztosíték, hogy az áru valóban magyar, illetve hazai lesz?

A rendelet előírja, hogy az élelmiszer-vállalkozásnak olyan nyilvántartási és nyomon követési rendszert kell alkalmaznia, amellyel az értékesítési lánc teljes folyamatában a felhasználó számára is kétséget kizáróan igazolni tudja a rendeletnek való megfelelést.

Vagyis a lényeg a dokumentálás, nyomon követés. Pontosan lehessen látni és igazolni, hogy mi honnan származik, és az egyes előállítási folyamatok hol történtek.

Vegyünk tehát valóban hazait, segítve ezzel a magyar családokat, vállalkozásokat, gazdaságot!

A cikk szerzője: Dr. Kocsis Ildikó, ügyvéd

-----------------------

A fent megjelent cikk a teljesség igénye nélkül, figyelemfelhívó célzattal készült, mely nem minősül jogi tanácsadásnak. Javasoljuk, hogy mindig vedd figyelembe a cikk megjelenésének időpontját is, mert előfordulhat, hogy a jogszabályok változása miatt a benne lévő információk később már nem aktuálisak!

Kövess bennünket:


ÉRTHETŐ JOG Hírlevél

Mindenkinek vannak jogai!

Könnyen és azonnal érthető hírek, magyarázatok a jog világából.

Hírleveleink összeállításánál különös figyelmet szentelünk az érthetőségnek.

Nálunk nincsenek

  • soha véget nem érő körmondatok,
  • latin kifejezések
  • érthetetlen szakszavak.

Ismerd meg Te is a jogaidat! Jogod van hozzá!

Kérd ingyenes ÉRTHETŐ JOG Hírlevelünket!

Név:
E-mail cím:
Elolvastam és elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

ÉRTHETŐ JOG – A jogról könnyedén
www.erthetojog.hu
Hasznos tippek, tanácsok az ÉRTHETŐ JOG Facebook oldalán.