Van, aki várja az euró bevezetését, és van, aki ellenzi. De most nem arról lesz szó, hogy mi lenne a jobb. Egy biztos, ma még a forint a hivatalos pénznem hazánkban. De mit jelent ez pontosan? Jogszerű, ha forint helyett euróban kell fizetni hazánkban? Kérheti a szolgáltató euróban a díját? Mi a helyzet, ha forint helyett csak eurót fogad el egy cég?
Miért forint a forint?
Tudtad, hogy volt idő, amikor a forint annyira értékes volt Európában, hogy még hamisították is? Ez persze nem tegnap volt, de jó tudni, hogy valamikor még ebben is élen jártak a magyarok. A középkorban a magyar aranyforint híres és keresett volt.
A forint nevét Firenzéről kapta, ahol már 1252-ben is aranypénzt vertek. Ennek a latin neve florentinus volt, ami annyit jelentett, hogy firenzei. Innen jön hát a forint elnevezés is.
A firenzei minta alapján Károly Róbert uralkodó 1325-től verette a magyar aranyforintot, ami igen keresetté vált Európában is.
A forint, mint hivatalos pénznem
Ha követed az ÉRTHETŐ JOG írásait, akkor már biztosan nem újdonság számodra, hogy az élet szinte minden területével kapcsolatban találhatunk jogszabályi előírást. Nincs ez másként a pénzzel sem. Amilyen fontos szerep jut életünkben a pénznek, ezen talán senki nem csodálkozik. Ahhoz, hogy pontos választ kaphassunk arra a kérdésre, hogy jogszerű-e az eurós fizetés, kérheti-e egy hazai vállalkozó, hogy euróban fizessék a számláját, a következőket kell tudni a forintról.
„Magyarország hivatalos pénzneme a forint.” – mondja ki Magyarország Alaptörvénye.
Mivel az Alaptörvény rögzíti a hivatalos pénznemet, így az euró bevezetése esetén a pénznem megváltoztatásához az Alaptörvényt is módosítani kell majd. Ám addig is Magyarországon a forint a hivatalos pénznem és nem az euró.
Mi a törvényes fizetőeszköz?
A törvény alapján a Magyar Nemzeti Bank (rövidítve MNB) jogosult Magyarország hivatalos pénznemében bankjegyet és érmét kibocsátani. Vagyis a Magyar Nemzeti Bank dönti el, hogy mikor milyen bankjegyek vannak. Ha megnézed, hogy hazánkban mit tekintünk jogszabálynak, bizony közte van a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete is. Ilyen rendeletben szerepel például az is, hogy mikor milyen alakot ölt a forintunk.
„Az MNB által Magyarország hivatalos pénznemében kibocsátott bankjegy és érme Magyarország törvényes fizetőeszköze.” – mondja ki a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény.
Magyarországon jelenleg a forint a törvényes fizetőeszköz.
Ez annyit jelent, hogy a forintot mindenki köteles elfogadni, ha hazai fizetésről van szó.
Ha egy külföldi cégtől veszünk valamit, akkor jogszerű is lehet, ha a forint helyett külföldi pénznemben lehet csak fizetni. Ám a hazai vállalkozások kötelesek elfogadni a forintot.
Jogszerű az árat forint helyett euróban megadni?
Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy az árat is kötelező forintban megadni vagy lehet euróban is?
Az, hogy a forint a hivatalos pénznem és a törvényes fizetőeszköz, még nem feltétlenül jelenti azt is, hogy az árakat csak forintban lehetne megadni. Önmagában annak nincs akadálya, hogy egy hazai vállalkozás más pénznemben is, így például euróban is meghatározza az árait. Ez azonban nem jelentheti, hogy kötelező az eurós fizetés.
Ekkor a vállalkozásnak arra is fel kell készülnie, hogy mi a helyzet, ha valaki forintban szeretne fizetni. Arra ugyanis senkit nem lehet kötelezni, hogy eurót tartson magánál, ha például készpénzben fizetne. Mint ahogyan azt sem lehet előírni, hogy legyen eurós bankszámlája, ahol nem forintban, hanem euróban tartja a pénzét.
Nem lehet arra kötelezni a hazai vásárlókat, hogy itthon forint helyett euróban fizessenek. Ha egy vállalkozás euróban adja meg az árait, akkor is számolnia kell azzal, hogy forintban fizetnek majd neki.
Ilyen esetben megfelelő tájékoztatást kell nyújtani arról, hogy milyen árfolyamot vesznek alapul az átváltáskor. Ráadásul, ha a cég magánszemélyeknek értékesít vagy nyújt szolgáltatást, akkor már az sem mindegy, hogy hogyan van meghatározva az ár. Miért is? (Ha ilyen vállalkozó vagy, mindenképpen olvasd tovább a cikket.)
A fogyasztók külön védelme az eurós fizetés ellen is
A hazai vállalkozásoknak külön figyelni kell arra, hogy a fogyasztókkal szemben megfelelően járjanak el. Ez többek között azt is jelenti, hogy az árról, a fizetési lehetőségekről megfelelő tájékoztatást kell adniuk. Ebbe pedig semmiképpen sem fér bele az, ha a forint helyett csak eurót hajlandó elfogadni a vállalkozás. Ám esetükben még az sem mindegy, hogy hogyan határozzák meg az árat.
A fogyasztóvédelmi törvény kimondja, hogy „Az eladási árat és az egységárat, illetve – határon átnyúló szolgáltatásnyújtás kivételével – a szolgáltatás díját Magyarország törvényes fizetőeszközében kifejezve, a fizetőeszköz nemét (forint) vagy annak rövidítését (Ft) megjelölve kell feltüntetni.”
Milyen esetben kötelező ez a szabály?
A fogyasztóvédelemről szóló törvény, ami az árral kapcsolatos fenti szabályt is tartalmazza, a vállalkozások azon tevékenységére terjed ki, amely a fogyasztókat érinti vagy érintheti. Minden olyan esetben figyelembe kell venni, amikor a vállalkozás fogyasztóval áll szemben vagy fogyasztónak is értékesíthet.
Kit tekinthetünk fogyasztónak?
„Fogyasztó az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy, aki árut vesz, rendel, kap, használ, igénybe vesz vagy az áruval kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció, ajánlat címzettje.” – mondja ki a törvény, mint főszabályt.
Vagyis főszabály szerint a magánszemélyeket tekinthetjük fogyasztónak. Ám ha egy személy például, mint egyéni vállalkozó vásárol, vesz igénybe szolgáltatást, akkor őt már úgy kell tekinteni, mintha cég lenne, vagyis akkor az ármeghatározás szempontjából nem minősül majd fogyasztónak.
Bár kecsegtető lehet és sok esetben indokoltnak tűnhet forint helyett euróban meghatározni az árakat, ezzel mégis igen körültekintően kell bánni. A fizetési lehetőségek megadásáról már nem is beszélve! A vállalkozóknak figyelniük kell, hogy ne legyen tisztességtelen a kereskedelmi gyakorlatuk, hiszen egy-egy ilyen hiba sokba kerülhet. Magyarország eddig hivatalosan nem vezette be az eurót, és ezt a cégek sem bírálhatják felül.
A cikk szerzője: Dr. Kocsis Ildikó, ügyvéd