Az oktatás kapcsán nem tudok szó nélkül elmenni NoÁr most megjelent klipje mellett. Hogy miért? Mert őszintén kimondja, hogy mi a helyzet és mit szeretnének a diákok:
„Fontosabb egy szabad ország szabad oktatása! Tanulni akarunk, de nem mindegy, hogyan! Ezért harcolunk, igen-igen sokan.” – hallhatjuk Molnár Árontól és a diákoktól.
Halljuk, sejtjük, látjuk, tudjuk, hogy az oktatás terén bizony van mit tenni hazánkban. És itt lenne az ideje ténylegesen alkalmazni az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 26. pontját. Hogy ez miről is szól? Mi az oktatáshoz, neveléshez való jog?
Mi is az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata
A II. Világháború iszonyatos pusztítását követően született meg az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. A nyilatkozatot, mely az alapvető emberi jogokat tartalmazza, az ENSZ Közgyűlése egyhangúlag fogadta el 1948. december 10-én. Az ENSZ, vagyis az Egyesült Nemzetek Szervezete azzal a céllal jött létre a II. Világháborút követően, hogy megelőzze a háborúkat, fenntartsa a békét és együttműködést hozzon létre többek között az emberi jogok biztosítása terén is. Jelenleg 193 ország a szervezet tagja.
Bár maga az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata nem egy törvény, mégis igen jelentős szerepe van a világban, hiszen később több egyezmény is született az emberi jogok védelme érdekében. Ilyen az Emberi Jogok Európai Egyezménye, melyet Magyarország vonatkozásában 1992. november 5-től kell alkalmazni és az 1993. évi XXXI. törvénnyel hirdették ki hazánkban.
Oktatás és neveléshez való jog
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 26. pontja kimondja, hogy
-
„Minden személynek joga van a neveléshez. A nevelésnek, legalábbis az elemi és alapvető oktatást illetően, ingyenesnek kell lennie. Az elemi oktatás kötelező. A technikai és szakoktatást általánossá kell tenni; a felsőbb tanulmányokra való felvételnek mindenki előtt -érdeméhez képest- egyenlő feltételek mellett nyitva kell állnia.
-
A nevelésnek az emberi személyiség teljes kibontakoztatására, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának megerősítésére kell irányulnia. A nevelésnek elő kell segítenie a nemzetek, valamint az összes faji és vallási csoportok közötti megértést, türelmet és barátságot, valamint az Egyesült Nemzetek által a béke fenntartásának érdekében kifejtett tevékenység kifejlődését.
-
A szülőket elsőbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó nevelés megválasztásában.”
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye már kötelező erővel mondja ki, hogy
„Senkitől sem szabad megtagadni az oktatáshoz való jogot. Az állam az oktatás és tanítás terén vállalt feladatkörök gyakorlása során köteles tiszteletben tartani a szülők vallási és világnézeti meggyőződésével összhangban lévő oktatáshoz és tanításhoz való jogot.”
Oktatás: a törvényünk, ami kötelező (lenne)
És milyen célt fogalmaz meg az oktatással foglalkozó, a nemzeti köznevelésről szóló 2011-ben megszületett törvényünk?
„A törvény célja olyan köznevelési rendszer megalkotása, amely elősegíti a gyermekek, fiatalok harmonikus lelki, testi és értelmi fejlődését, készségeik, képességeik, ismereteik, jártasságaik, érzelmi és akarati tulajdonságaik, műveltségük életkori sajátosságaiknak megfelelő, tudatos fejlesztése révén, és ezáltal erkölcsös, önálló életvitelre és céljaik elérésére, a magánérdeket a köz érdekeivel összeegyeztetni képes embereket, felelős állampolgárokat nevel. Kiemelt célja a nevelés-oktatás eszközeivel a társadalmi leszakadás megakadályozása és a tehetséggondozás.”
Hát kérem, ideje lenne nem csupán szép szavakkal, de mindenki által látható, érzékelhető tettekkel is megvalósítani mindezt. Ideje lenne meghallgatni a közvetlenül érintetteket (diákok, szülők, tanárok), hogy mire is lenne szükség a célok elérése érdekében. Mert biztos vagyok benne, hogy van véleményük és el is mondják azokat – csak meg kell hallani és legfőképpen figyelembe venni. Mert az oktatás értük, értünk, mindannyiunkért kell, hogy legyen.
A cikk szerzője: Dr. Kocsis Ildikó, ügyvéd, vitarendezési szakjogász
