A részmunkaidő esetén általában közismert, hogy kevesebbet kell dolgozni. Ám a részmunkaidővel kapcsolatban sokak számára nem minden ilyen egyértelmű. Melyek a részmunkaidővel kapcsolatos tévhitek?

1. tévhit: Részmunkaidő esetén a szabadság is kevesebb

Az első tévhit a szabadsággal kapcsolatos. Sokan gondolják, hogy ha kevesebb a munkaidő, akkor ugyanez igaz lesz a szabadságra is. Ám ez nem így van.

A részmunkaidős munkavállalót ugyanannyi szabadság illeti meg, mintha teljes munkaidőben dolgozna.

Hogy is néz ki mindez?

A Munka Törvénykönyve írja elő, hogy kinek, mennyi szabadság jár. A zavart sokaknál az okozza, hogy a törvény alapján:

„A munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll.”

Ám itt, a munkában töltött idő nem azt jelenti, hogy egy munkanap hány órát dolgozik a munkavállaló. A szabadsággal kapcsolatban a munkában töltött idő a munkanapokra utal. Vagyis arra, hogy valaki egész évben munkaviszonyban állt-e, ami alapján az adott évben szabadságra jogosult, vagy esetleg csak az év egy részében. Ha valaki egész évben dolgozik az adott munkáltatónál, akkor a teljes év után számított szabadság jár a részére. Ha valaki csak július 1-től kezdett az adott munkahelyen, akkor részére az időarányos szabadság jár, azaz az egész éves szabadságának a felére lesz jogosult annál a munkáltatónál.

Azért, mert valaki nem teljes, hanem részmunkaidőben dolgozik, még nem jár részére kevesebb szabadság.

Például a napi 4 órás részmunkaidőben dolgozónak is évi 20 munkanap lesz az alapszabadsága. Hogy mit jelent az alapszabadság, mit a pótszabadság, mikor és mennyi szabadság jár, arról mindent megtudhatsz a Szabadság kalauz – a szabadságról mindent, érthető nyelven című tudásprogramból.

2. tévhit: Részmunkaidőnél többet kell dolgozni a nyugdíjig

Valóban igaz, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatott dolgozó csak később mehet majd nyugdíjba, hiszen kevesebbet dolgozott?

Ez nem feltétlenül van így.

Fő szabály szerint nincs jelentősége, hogy valaki hány órában dolgozik, hiszen az öregségi nyugdíj feltétele a megfelelő hosszúságú szolgálati viszony igazolása.

Ám mégis van olyan eset, amikor bizony számíthat, hogy részmunkaidős volt-e a foglalkoztatás. Ha a munkavállaló a részmunkaidős foglalkoztatás alatt a minimálbérnél kevesebb jövedelmet kapott, akkor már változik az elszámolás alapja. Ilyen esetben a részmunkaidőben ledolgozott idő nem ér annyit, mintha teljes időben dolgozott volna a munkavállaló. Egyszerre több részmunkaidős munkaviszony esetén a jövedelmeket már összeszámítják. Ha az összeg eléri a minimálbért, már nem kell arányosítani a szolgálati idő számításánál, vagyis a ledolgozott éveket ugyanúgy számításba veszik, mint a teljes munkaidős foglalkoztatás esetén.

3. tévhit: A részmunkaidő nem lehet napi 4 óránál kevesebb

Az általános teljes napi munkaidő 8 óra. Ehhez képest a részmunkaidő sok esetben napi 4 vagy 6 órás munkavégzésre jön létre. Ám ez nem törvényi követelmény.

A Munka Törvénykönyve előírja, hogy a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje 4 óránál rövidebb nem lehet. Ez a szabály azonban a részmunkaidőre nem vonatkozik.

A részmunkaidőnek nincs jogszabályban meghatározott minimum óraszáma. A felek megállapodásától függ, hogy mennyit kell majd dolgoznia a munkavállalónak. A részmunkaidő napi 4 óránál kevesebb is lehet.

4. tévhit: Részmunkaidő esetén kevesebb a cafeteria

Bár a részmunkaidő esetén a munkabér arányosan kevesebb a teljes munkaidős dolgozókéhoz képest, az arányosítás nem minden esetben lehetséges.

Az egyenlő bánásmód minden munkavállaló esetén lényeges követelmény.

A részmunkaidős dolgozó nem különböztethető meg hátrányosan a cafeteria, illetve a béren kívüli juttatások tekintetében.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Ha a munkáltatónál például azonos munkakörben teljes és részmunkaidős dolgozó is van, akkor a részmunkaidős munkatárs nem kaphat kevesebb béren kívüli juttatást arra hivatkozva, hogy csak részmunkaidőben dolgozik.

5. tévhit: A 8 óránál rövidebb munkaidő mindenképpen részmunkaidős lesz

Bár a legelterjedtebb teljes napi munkaidő 8 óra, ez azonban nem szentírás.

A Munka Törvénykönyve kimondja, hogy „Munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása az általános teljes napi munkaidőnél rövidebb teljes napi munkaidőt is megállapíthat.”

Nincs akadálya annak, hogy a felek a teljes napi munkaidőt például napi 6 órában állapítsák meg. Ez még nem jelenti automatikusan, hogy a munkatárs foglalkoztatása részmunkaidőben történik.

A rövidebb teljes napi munkaidős munkaviszonyra a teljes munkaidőre vonatkozó szabályok vonatkoznak majd.

Lényeges, hogy a részmunkaidős munkaviszonyt egyértelműen kell rögzíteni a munkaszerződésben, hiszen az a felek megállapodása alapján jöhet létre. Önmagában a napi munkaidő hossza még nem jelzi, hogy milyen munkaviszonyról van szó.

A cikk szerzője: Dr. Kocsis Ildikó, ügyvéd


-----------------------

A fent megjelent cikk a teljesség igénye nélkül, figyelemfelhívó célzattal készült, mely nem minősül jogi tanácsadásnak. Javasoljuk, hogy mindig vedd figyelembe a cikk megjelenésének időpontját is, mert előfordulhat, hogy a jogszabályok változása miatt a benne lévő információk később már nem aktuálisak!

Kövess bennünket:


ÉRTHETŐ JOG Hírlevél

Mindenkinek vannak jogai!

Könnyen és azonnal érthető hírek, magyarázatok a jog világából.

Hírleveleink összeállításánál különös figyelmet szentelünk az érthetőségnek.

Nálunk nincsenek

  • soha véget nem érő körmondatok,
  • latin kifejezések
  • érthetetlen szakszavak.

Ismerd meg Te is a jogaidat! Jogod van hozzá!

Kérd ingyenes ÉRTHETŐ JOG Hírlevelünket!

Név:
E-mail cím:
Elolvastam és elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

ÉRTHETŐ JOG – A jogról könnyedén
www.erthetojog.hu
Hasznos tippek, tanácsok az ÉRTHETŐ JOG Facebook oldalán.